A buli még csak most kezdődött, de már szinte mindenki részeg… még én is… csak egyedül Daisy nem részeg, mert nem tudott inni izgatottsága miatt… és Adam sem ivott annyit… ő nem tudom miért talán ez a szomorúságának vagy csalódottságának, vagy a félelmének a kifejezése, azért mert nem mer beszélni Daisy-vel… Nem tudom. De most Daisy megfogadta a tanácsom odament és ezt mondta:

-          Szia, Adam!

-          Szia Daisy! Mondd, szeretnél valamit?- a fiú szeme árulkodtak hirtelen nagyon kíváncsi lett és a szemei felcsillantak talán a remény volt az, amit érzett…-

-          Hát igazából… szeretnék kérdezni valamit!

-          És mit?

-          Tudod nem vagy nagyon az a fajta, aki kimutatja… érzéseit ezt tudjuk! És az neked milyen lenne, ha egy lány azt mondaná neked, hogy tetszel neki? Vagy esetleg kedvel… nagyon is…

-          Attól függ ki az… és nem tudom, mi lenne… ha olyan szituba kerülök, majd meglátom…

-          Na, jó elég…

-          oO?

-          Tudod én… kedvellek, nagyon is… és tudom, hogy te abszolút nem vagy az érzelgős fajta és nem akarsz járni senkivel… azóta… azóta a Sarah ügy óta…de majd kiugrik a szívem a helyéről, ha csak meglátlak… úgy éreztem ezt el kell mondanom nem érdekel, bármit mondasz is.

-          Na, ezzel most megleptél!- egy kis mosoly látszott a fiú arcán-

-          Ez egy mosoly akart lenni?

-          Valami olyasmi!- majd egy kicsit zavarba jött, majd odament a lányhoz és megölelte…- Köszönöm Daisy!

-          Mégis mit?- a lány majd’ elolvadt fiú karjaiban-

-          Köszönöm, hogy te újra előcsaltad az érzéseimet!És Én is kedvellek =)!

-          Ez most komoly? Mármint hűha, számítottam mindenre csak erre nem… Ja és az a vita … ne haragudj!

-          Ugyan már nem haragszom! Már régen elfelejtettem…

-          Akkor jó!

-          És lenne egy kérdésem… Daisy Millar… lennél a barátnőm?

-          Hát… nem tudom…

-          oO?

-          Hát persze! :D

 Na, itt minden jól alakul ám a buli közepén hajnali 02:00-kor beállít a „főmufti”Peter Morrison. Róla már a történet elején meséltem. Nagyon gonosz tud lenni. Azt elfelejtettem említeni, hogy az ő házában ébredtem fel. Még jó hogy már nem volt otthon. Kb. Velünk egy idős 18-19 éves lehet… Nagyon el van magától szállva. De ha akarna kedves is lehetne szerintem. Mikor meglátott minket így szólt:

-          Mi ez a ramazuli? Amitől nem lehet ALUDNI!

A Dsicotól kb. 1 vagy 1,5 km-re lakott… és még a szomszédok sem hallottak minket tehát nem lehettünk hangosak szóval szerintem csak böki a csőrét, hogy nem hívtuk meg… végül is nekem nem volt beleszólásom… de most engem fog utálni, mert az én bulim, amit nem én szerveztem…-.-

-          Őfelsége esetleg nem jól aludt? Felzavarta valaki álmából?- mondtam gúnyosan-

-          Ne pimaszkodja velem te kis semmirekellő…

-          Én vagyok semmirekellő? Nézzél már magadra- csak nyugodtan letegeztem- nem véletlenül azért nem hívtunk meg, mert gonosz vagy és mert olyasmit csinálsz a faluval ami nem helyes? És az emberek félnek tőled?

-          Féljenek is én vagyok a főnök!

-          De lehetnél úgy is a „főnök”, hogy kedves vagy az emberekkel és törődsz a faluval, akkor elismernének… és tisztelnének az emberek! De így… és már nem azért de a szomszédok nem szóltak még h zavarnánk őket akkor te, aki 1 km-re laksz, hogy hallottad meg?

-          Én… én…-nem tudott semmit mondani, mert igazam volt-

-          Csak nem radar füleid vannak? De ha még az lenne, sem hallanál semmit, mert már rég nem megy a zene, hanem játszunk, de nem baj! Úgyhogy most ellehet menni a bulimról! Viszont látásra!

Azzal nagyképűen elviharzott…

Az a nagy kérdés hogy vajon mi közöm van ehhez az emberhez… miért pont az ő házában ébredtem? És most vajon itt lakhatok még vagy búcsút inthetek a falunak? De akkor hova menjek?