Másnap /22-én/ mindenki hulla fáradtan mászkált a városban. Remélem, nem azért mert rossz volt a buli, hanem, csak mert fáradtak =D. Én mindenesetre jól éreztem magam. Csöngettek. Kinyitom az ajtót:
- Szia Katy!
- Szia Daisy! Mondd mi újság? Huh, nagyon letörtnek látszol… vagy csak fáradt vagy?
- Áh, ne is mondd! Nagyon jól éreztem tegnap magam. És velem minden összejött… szóval beszéltem Adam-mel. És hát kibékültünk és hát most járunk…
- Na, hát akkor miért vagy ilyen letört?
- Tudod tegnap este, ahogy beszéltél Peter-rel… hát az valami fantasztikus volt... csak félek, hogy ennek meg lesz a hátránya…
- Hogy érted ezt?
- Hát, vagy téged fog piszkálni vagy a legrosszabb eset, ha soha többé nem jöhetsz a faluba…
- És mi van, ha megváltozik, ahogy mondtam?
- Az biztos, hogy nem következik be… nagyon makacs ember… ismered. Szóval arra nem sok esély van…
- De azért egy kevés van…
- Hát minimális…
- Nem baj. De legalább én szembeszálltam vele és a szemébe mondtam, amit gondolok nem csak a háta mögött beszéltem ki… Azért csak emberből van és van szíve. Szerintem van esély rá, hogy átgondolja, amit mondtam és megváltozik.
- Hát remélem, mert nem akarlak elveszteni…=(Olyan jó barátnőm lettél…
- Tudom és én sem akarom itt hagyni se a falut se téged se Jeff-et, de még Adam-et se…
Csöngettek:
- Megyek!
Kinyitottam az ajtót és…
- Szia Kate!- mondta halkan Peter-
- Szia! vagyis bocsánat Jó napot!
- Nem kell, mondd nyugodtan, hogy szia!
- Ok oO! Mit keresel itt?
- Én azt hiszem, megyek!- szólt Daisy és elviharzott-
- Tudod…- folytatta Peter- nagyon sajnálom a tegnapit tényleg csak az zavart, hogy nem hívtatok meg…
- Nézd én szívesen meg hívtalak volna, de nem én szerveztem, sőt még a buliról sem tudtam szóval…
- Ne szakíts félbe!
- Bocsánat!
- És én szeretnék, barátokat csak tudod a szüleim… hatalomra vágytak és ők sosem kapták meg és én lettem az áldozat, aki teljesíti az ő álmukat… én nem olyan vagyok, mint amikor a „főnököt” játszom… csak ez van előírva és teljesítenem kell…
- De miért teljesíted, ha nem akarod ezt csinálni? Már felnőtt ember vagy! Éld úgy az életed ahogyan te akarod… már ne mondja meg senki mit csinálsz!
- Ez nem ilyen egyszerű… akkor a szüleim kitagadnának… és nem ismernének el mert nem teljesítettem amit ők akartak…
- Tudod… én nem akarok beleszólni, de szerintem azzal, hogy felhagytál azzal, hogy barátaid legyenek és azzal, hogy normális gyerekként éld az életet és te vagy a „főnök” ezzel már teljesítetted, amit akartak szóval…
- Lehet, hogy igazad van… de ha most felhagynék azzal, hogy én legyek a „főnök” azzal csak az lenne a jó, hogy nem mondanák meg a szüleim, hogy mit csináljak… de nem lennének barátaim…
- Hát, szerintem egy idő után megszoknának… és egy baráttal máris gazdagabb lettél ;)- kacsintottam rá majd elkezdtünk nevetni-
- Ja, és ne haragudj a tegnapi miatt- mondtam kicsit félénken- csak tudod tegnap lettem 18 és nem akartam, hogy…
- Semmi baj megbocsátok… de lenne egy kérésem, segíts majd hogy barátokat szerezhessek…
- Rendben!
- Ok akkor, szia!
- Hali!
Jeff is felébredt:
- Szia!- mondta még kicsit beesett szemekkel-
- Hello!
- Hogy-hogy te ilyen fitt vagy?
- Tudod én nem ittam annyit, mint te :P!
- Ha-ha-ha…
- Itt volt Peter…
- És mit akart?
- Hát lemondd a „főnökségről” és most a barátokat szeretne.
- Ne röhögtess.
- Pedig így van! És megkért, hogy segítsek neki! És egyébként szerintem nagyon kedves!
- Mi van? Az, aki tegnap bejött a bulira és elkezdett nagyképűsködni kedves? Hát én nem tudom, de valami van azzal a gyerekkel!
- Nincs vele semmi csak ráébredt arra, hogy nem jó az emberekkel gonosznak lenni. És ha jobban megismernéd, rájönnél, hogy kedves és jó fej.
- Hát kössz… miért én nem vagyok az?
- Én ezt nem mondtam ne kezdjél el féltékenykedni…
- Nem vagyok féltékeny… csak nem hiszem el, hogy te tegnap után szóba állsz vele.
- Igenis féltékeny vagy és igen szóba álltam vele… megérdemel még egy esélyt az emberektől… mert nem ő akart ilyen lenni…
- És még őt véded?
- Igen őt védem! Mert teljesen jogtalanul és igazságtalanul vonsz le következtetéseket! Még nem is ismered igazából! És már nagyon unom ezt az egészet!
- Mit unsz?
- A folytonos féltékenységi rohamaidat, aminek nincs értelme.
És elindultam az ajtó felé…
- Hová mész?- kérdezte kicsit mérgesen-
- Nem mind1?!
- NEM!
- Megyek, keresek valakit, aki normálisan is tud velem beszélni! És nem féltékenykedik…
- Hát jó menj csak! De akkor ide nem jössz vissza!
- Hát akkor nem! De előtte felmegyek és összepakolok!
Felmentem összeszedtem a cuccaim és elindultam.
- Tényleg elmész?
- Tényleg! És hidd, el nem fogsz látni egy darabig…
És elmentem! Vettem egy kis házat. Mostantól ott lakom majd. Nincs messze az eddigi ideiglenes otthonomtól… Vajon most mi lesz Jeff-el és velem? És vajon sikerül Peter-nek kiszabadulni szülei rabságából? Kiderül.
Folytatjuk! | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
